Secretos dentro de mi

Amit a másik blogomban nem vagyok képes leírni

Főoldal | B13 | Felhasználó: Nincs bejelentkezve2012. Január 28., szombat - Károly, Karola

Kedvenc dalszövegeim :) spanyol :)

2008. Jún. 1, vasárnap 19:02

Kategória:

CHAYANNE - COMPLETAMENTE ENAMORADOS

Colgados enamorados

Aquí estamos como dos perros sin dueño

Esta noche es imposible tener sueño seguro.
Pegados en plena calle

Parecemos como dos recién casados

Cuando todos los amigos se han largado cansados

Completamente enamorados

Alucinando con nosotros dos

Sintiendo morbo por primera vez

Y por primera vez tocándonos

Completamente enamorados

Como borrachos yo no sé se qué

Entre las sombras de los árboles

Nos desvestimos para amarnos bien para amarnos bien

Para amarnos bien

Amarnos bien

Compenetrados estamos enamorados.

Matados
De tanta risa con la luna Resbalando por la espalda

Tú te pones mi camisa, yo tu falda

Felices…oh…

Colgados
Enamorados
Aquí estamos como dos perros sin dueño

Esta noche es imposible tener sueño seguro.

Küldte: apasionada Üzenetküldés | 0 hozzászólás

31 de mayo 2008

2008. Jún. 1, vasárnap 17:10

Kategória:

Ezt pótlásnak írom... tegnap nem volt lehetőségem és energiám géphez ülni. :) Tegnap találkoztam másodszor a barátnőmmel azóta, mióta összevesztünk egyszer. Már minden rendben van közöttünk, sikerült megbeszélnünk a dolgokat, és mindketten igyekszün, hogy még erősebb legyen a barátságunk. Tegnap 3-kor találkoztunk a Deák téren, a szokásos helyen. Hozott ütőket és labdát tollasozáshoz. Nagyon jó volt, először a Városligetben voltunk, vettünk a metróban ásványvizet, h azért ne haljunk szomjan. Kicsit beszélgettünk a padon Dariorol és Emilioról, h mi lesz, mert nemsoká jönnek, már nagyon közel van a június 13-a... Aztán találtunk egy követ, ahová lepakoltunk. Nóry mutatta, h hozott még egy játékot... valami műanyag labdát kell 2 ilyen kanálszerű valamivel dobálni egymásnak, és elkapni vele... Aztán letettük a földre, mert a tollassal játszottunk. Jött oda egy kisfiú és nagyon nézte a játékunkat. Azt hittem, h el akarja lopni, de aztán továbbment... Később kb. 1-2 perc múlva visszajött háromszázvalamennyi forinttal, és lerakta nekünk a kőre... azt mondta, h ez a mienk... mi meg nem értettük. Nóry mondta neki, hogy nem, az az övé... De a kisfiú kötötte az ebet a karóhoz, hogy az nem az övé, azt találta, és hogy a mienk... :P :) A végén otthagytuk a kövön, hiszen nem is tudtuk, kié lehetett... Tollasoztunk, sokat nevettünk, beszélgettünk, néha spanyolul is mondtuk a magunkét... Ja.. igen, és én estem egy jó nagyot közben, de csak nevettünk, mert annyira nem fájt :) Az volt a baj, h kicsit elszédültem. Utána észrevettük, h egy kisbaba odamegy a kőhöz és lesöpri a pénzt a kőről... aztán mintha a szájába karta volna venni... Rögtön odamnetünk persze, h megállítsuk, nehogy megegye... Odajött az anyja is, és kérdezte, hogy ay a mi pénzünk-e, mondtuk hogy nem, hanem a kisfiú adta nekünk (aki egyébként láttuk, hogíy ehhez a nőhöz tartozott). Elég becsületesek voltunk, nem nyúltuk le a pénzt, pedig megtehettük volna... kíváncsi vagyok, ennek később lesz-e valami jó következménye... illetve higy történik-e velünk valami jó. Aztán visszamentünk tollasozni, de előbb meghallgattunk pár számot a Nóry mp3 lejátszóján. A második részben véletlenül akkorát ütöttem a labdába, hogy fennakadt a fán... kerestük, hogy leszedjük, de sehol sem láttuk... Aztán a végén jött egy kis szellő és hopp, lent is volt :))) Valamiről elkezdtünk beszélgetni, mire én azt mondtam h yo tampoco, de olyan jó argentin kisejtéssel, zheísmoval... 2 perc múlva elhaladt mellettünk egy magyar család és csak azt halljuk: "...argentinok" Nóryval egymásra mosolyogtunk... ezt valamien jelnek vettük... ezen a nyáron tuti, hogy fog valami történni... talán majd augusztus végén, mikor kimegyek Madridba :) Indultunk volna már vissza a Deákra, mert nagyon szomjasak lettünk, és már mindketten megittuk a fél literes vizünket (az én üvegemet el is vitte egy kutyus a Városligetben xD Nóry nevetett rajta, és kérdezte, hogy az nem az én üvegem volt-e... mondtam, h de igen xD ) Szóval indultunk volna már, de biciklin egy pasi odajött hozzánk, hogy nem tudjuk-e mi ez a rendezvény az Oktogonnál, mert h ő itt lakik, de nem tud semmit... (egyébként nagyon átlátszó volt, tuti h csak meg akart ismerkedni vaelünk...) Mondtuk, hogy mi sem tudjuk... erre kérdezte, h mi itt lakunk-e, de mondtuk, h nem... (amúgy is, mi köze hozzá).. Megkerültük a Széchenyi fürdőt, és elénk keveredett egy pasi, akin argentina feliratú póló volt... Whájjjj xD Fel is fedeztük rögtön, a hátunk mögött meg pont spanyolok jöttek, úgyhogy jó volt... :D Visszamentünk a Deákra, bementünk a Burger Kingbe, a Nóry meghívott egy jeges kávéra, ami abszolút nem volt hideg, hiába raktak bele 1-2 darab jeget és fagyit... No mindegy... Legközelebb én hívom meg őt. úgyis lesz nemsoká a szülinapja, de előbb a szerelmemnek lesz, a kicsike Carialegrének. Sőt, neki holnap lesz, 2-án a szülinapja... és 20 éves lesz... Nóry 6-án lesz 22 :) Jaj, de öregek már jejeje :D Kicsit tollasoztunk még, egészen este 9-ig, úgyhogy jó volt a tegnapi nap. És megbeszéltük, hogy bármikor hívhatom, h találkozzunk, ha munka után még nem vagyok fáradt. :) Szerintem kedden tuti, hogy találkozunk, és szombaton is, mert akkor megint megyünk tollasozni. Most például olyan izomlázam lett a lábamban, hogy alig tudok megmozdulni. De kell a mozgás... csak bárcsak ne lennék allergiás, mindenhol tüsszentek, elegem van már ezekből a szálló pihékből is. De sajnos ez van, mióta élek, szenvedek tőlük, szerencsére most van gyógyszerem, mert anyu vett pénteken. Most zárom a soraimat, mert még sok dolgom van. avval együtt, hogy ma kitakarítottuk az egész lakást. Ja... és még valami. A kedvenc számom szövege, szerintem nagyon szép szám, mindig a kis szerelmem jut eszembe róla. Most ha lehetne egyet kívánni, azt kívánnám, hogy hadd utazzak ki holnap Madridba, hogy a kicsimmel lehessek... de sajnos még várnom kell augusztusig, addig még pénzem is lesz. Jó ez az Apehes munka, amit most csinálunk nővéremmel. Nem is olyan megerőltető, és méga főnökünk is kedves... Nos, a szám: (kicsit átköltöttem)

En palabras simples y comunes yo te extraño
En lenguaje terrenal mi vida eres tú
En total simplicidad sería yo te amo
Y en un trozo de poesía tu serás mi luz, mi bien,
el espacio donde me alimento de tu piel que es bondad
La fuerza que me mueve dentro para recomenzar
y en tu cuerpo encontrar la paz

Si la vida me permite al lado tuyo
crecerán mis ilusiones no lo dudo,
Y si la vida la perdiera en un instante
que me llene de tí
Para amar despues de amarte, vida

No tengas miedos ni dudas, (que este amor es demasiado bueno)
que tú seras mi esposo (yo te pertenezco todo, entero) Mira mi pecho, lo dejo abierto

Para que vivas en él

Para tu tranquilidad me tienes en tus manos
Para mi debilidad, la única eres tú
Al final tan solo sé que siempre te he esperado
Y que llegas a mi vida y tú me das la luz, el bien
ese mundo donde tus palabras hacen su voluntad
La magia de este sentimiento que es tan fuerte y total
Y tus ojos que son mi paz

Küldte: apasionada Üzenetküldés | 0 hozzászólás

Tal vez, tengo muchas culpas pero..

2008. Máj. 18, vasárnap 01:39

Kategória:

Először is, tisztázni akarok valamit: én nagyon szerettem a barátnőmet, ő volt Viki barátnőmmel a két legeslegjobb barátnőm. Vikiben is mást szeretek és Nóriban is mást szerettem. Utóbbiról van most elsősorban szó. Hazudtam neki egyvalamiben, és most, hogy kiderült, eljutott odáig, hogy semmit nem hisz el nekem. Olyanokban is meggyanusított, amikben a szín tiszta igazat mondtam. Hiába mondtam, hogy csak 1 valamiben hazudtam, nem hitte el. Elismertem vagy 10x, hogyhibáztam, és hogy nem kellett volna, bár ezt inkább nem mondom, mert nem így gondolom. Ez furcsa, mert megbántam is meg nem is. Azért bántam meg, mert igaz, nem voltam őszinte hozzá ebben az egy dologban. Amiatt viszont nem, mert biztosan tudom, hogy minden teljesen máshogy alakult volna... Ő is elszólta magát, mikor megemlítettem neki, azt mondta, hogy Emilionak is meg kellett volna mondanom az igazat, és most nem reménykedne benne, hogy összejövünk. Az igazság viszont az, hogy Emiliot nem is érdekelte ez a dolog, és tökéletesen igaza van/volt. Ha elmondtam volna előbb, akkor nem éjszakáztunk volna nyáron olyan sokszor, sőt, lehet h egyszer se, nem maradtunk volna Emilioékkal, és nem hívtuk volna őket vissza. Kicsit rossz, hogy reménykednek, hogy majd most visszajönnek júniusban és lesz valami, mert részemről biztosan semmi... Szóval tuti, h nem így lett volna sokminden. Elismerem, hibáztam, ember vagyok, de nem szeretem, ha egy jelentéktelen dologból (számára az) nagy dolgot csinálnak, és akkor 1 évig harag van. Akkor inkább legyen itt vége a barátságunknak, ne találkozzunk többet. Fájó szívvel írom ezt, hiszen így majdnem 1 év alatt, nagyon szép és izgalmas napokat tudhatunk magunk mögött, sokmindent éltünk át együtt. Talán meg kell tanulnia azt a szót, hogy megbocsájtás. Sokmindenben hasonlítottunk egymásra, sok dolgot illetően egyezett a véleményünk és az ízlésünk, sok dolgot próbáltunk meg együtt csináni... Először próbáltuk megoldani, hogy többet talizzunk, ez azért nem sikerült, mert elfoglalt volt, és nem is keresett. Aztán próbáltam iskolalátogatásit szerezni neki, hogy egy helyen dolgozhassunk, de nem... nem jött össze. Aztán terveztük az utazást Spanyolországba, és mire már minden sínen volt, meg volt előre beszélve, hogy busszal megyünk oda-vissza, összevesztünk. Illetve ő veszett össze velem, nem én vele. Tudom, hogy őszinteséget várt tőlem, ez természetes barátnőknél. Nem is hazudtam semmi másban, és komolyan nagyon rosszulesett, amikor más dolgokkal is meggyanusított, amikhez közöm se volt. Mindezt elnézve és végiggondolva, Isten se akarja, hogy mi a legjobb barátnők legyünk. Én már sokat bajlódtam tavaly, amikor nagyon akartam vele talizni, és ő mindig lemondogatta. Nem esett jól, de lenyeltem, nálam sosincs örök harag. Aztán persze jöttek a problémák csőstül., mindent magamnak kellett megoldanom, nem volt senki mellettem anyun kívül. Fura volt, túl jól indult a barátságunk is. Rögtön az elején sok dolgot éltünk át közösen a tavaly nyáron, ésha nem is rögtön, de hamar összecsiszolódtunk, legalábbis én úgy éreztem. Itthon a szüleimnek elmeséltem, mit nem mondtam el neki, ill. inkább mit mondtam másképp, mint ahogy az valójában van. Én az elejétől fogva éreztem, hogy a mi baráságunkat én sokkal jobban akartam, mint ő. Nyáron nem volt semmi gond, talán az, hogy sokszor lemondta a talikat, és nyár végén megígérte, hogy amíg sulimvan, addig is fogunk találkozni, és segít a tanulásban.. Én már akkor mondtam, h úgysem fogunk találkozni, és mi lett végül?? Hát persze h utána 4 hónapig nem is láttam. Már egy éve tervezgettük, h kiutazunk Spanyolba. Sokszor, mikor meséltem neki a szerelmemről, vagy az érzéseimről, úgy láttam, mintha nem is érdekelné, nem figyelt rám. Megért sokmindent, ami velem kapcsolatos, de ha beszélek hozzá, sokszor elbambul, másmerre néz, mintha alig várná, h befejezzem. Például tegnapelőtt... a Burger Kingben ültünk a Nyugatinál, ős mesélt a régi szerelméről és a barázjáról. Aztán közben bejöttek spanyol csajok, lehettek olyan 6-an kb. vagy többen. Mi tovább beszélgettünk, de persze észrevettük őket, egyedi emberkék egyedi hangszínnel... Mikor befejeztük a témát, nekem eszembe jutott valami, és ő meg közbevágott, hogy "csss! most egy kicsit hallgass..." "..mindig ilyet fogsz hallani, ha kint leszünk" (ezt a spanyol okra mondta, mert egész jó feeling volt hallgatni őket) de... ez nekem nagyon rosszulesett. Simán belevágott a szavamba, és én persze lenyeltem. De nem fejeztem be a mondatot. Annyit mondtam, hogy nem lényeges, és evvel le lett tudva az egész. Nem is érdekelte annyira őt, hogy annyit mondjon, h "mondjadm bocsi, hogy közbeszóltam..." vagy valami... Sokszor veszem észre, hogy nem is figyel. Fáj, de lenyelem mindig. Lehet, h őt nem érdekli, amir mondok, és egy álmodozós csajnak tart, akinek még fel kell nőnie. Tuti vagyok benne, hogy ő sem volt teljesen őszinte hozzám. Nem szereti hallani, nem érdeklik a szerelmi ügyeim, megértem. Semmit nem fogok ezentúl mesélni neki Carialegreről. Belül úgyis érzem, h mindent nekem kell majd megoldanom egyedül. Végre úgy néz ki, h tesómmal kezdünk összekovácsolódni, tegnap például voltunk a Deákon, meghívtam enni, azt mondta, hogy jól érezte magát. Az úton meg csak spanyolul beszélgettünk, nagyon tetszett. Összesítve a dolgokat, szerintem a Nórival soha többet semmi sem lesz ugyanaz, már most máshogy áll hozzám. Ne kell engem megérteni, nem kell meghallgatni, nem kell semmien szívesség. Nem érdekel már, mindig mindenért csak idegesíteném magam, tönkre mennék. Szerintem utazni sem utazunk már sehová, illetve én igen, de nem vele, én így nem vagyok hajlandó. Főleg, h eleinte majdnem lebeszélt Madridról, h oda még bmikor mehetünk stb. stb. Én nem hagytam, ezt az egyet nem. Tudom, h kedvel ő is engem, de a maga módján. Utálok félni a reakcióktól... Vele meg mindig féltem... főleg amikor kezdte mondani, h beszélünk kell.. rögtön valami rossz jutott eszembe. Aki szeret, az magamért szeret. CSilla az, aki tudja a teljes igazságot, hiszen ő nagyon jól ismer, neki sosem hazudtam. És esküszöm többet nem is fogok senkinek sem. Linarest tudom, h szeret, Brigi is, Viki is... Andy is tudja, h mi van, mert elmondtam már neki... XAl...

Küldte: apasionada Üzenetküldés | 0 hozzászólás

Secretos dentro de mi

Kedvenc dalszövegeim :) spanyol :)

31 de mayo 2008

Tal vez, tengo muchas culpas pero..

Kategóriák

Olvasói hozzászólások

Korábbi bejegyzések

Archívum

Hasznos linkek